Budapest, 2021.02.10.

Hogyan teljesíthető az EU ivóvíz direktíva célkitűzése: a tájékoztatási kötelezettség?

A MaVíz FB bejegyzése egy sajtóhírre reagálva teljesen jogosan, végre egyértelműen megemlíti a „vízórát követő” csőhálózatok állapotát, mint fogyasztóhelyi vízminőséget befolyásoló tényezőt.

 

Szerintem a vízfogyasztóknak is tudni kell azt, hogy nekik is felelősségük és feladatuk van, ha jó minőségű vizet szeretnének inni a csapból.  

Az "ivóvíz a legtöbbet ellenőrzött élelmiszerünk" szlogen mellett érdemes lenne valami olyat is kitalálni, ami erre a felelősségre is rámutat. Ami felhívja a vízfogyasztó figyelmét a saját felelősségén túl a megoldási lehetőségeire is.

Szerintem most lehetne elkezdeni (az EU irányelvhez kapcsolódva) egy szakmailag irányított, a fogyasztóhelyi vízminőségre, a fogyasztó felelősségére, a vízminőség felhasználóhelyi javításának lehetőségeire (vezetékek cseréje, ivóvíz tisztítók) is fókuszáló tájékoztatást.

 

Az új EU ivóvíz irányelv egyik célkitűzése a csapvíz fogyasztás népszerűsítése, a minőségével kapcsolatos fogyasztói bizalom növelése. Ezt többek között a korrekt, fogyasztó számára releváns adatokon alapuló tájékoztatáson keresztül érné el.

  

Tapasztalatom szerint ennek megvalósításához új kommunikációs stratégia kidolgozására lenne szükség annak érdekében, hogy az egy irányba mutasson (a fogyasztók érdekeit szolgálja) a vízszolgáltatók és minden vízminőség javításában érdekelt és tevékenykedő szereplők részéről.

  

Az eddigi kommunikáció a rendelkezésre álló statisztikai adatokra hivatkozva értelemszerűen más-más volt a vízelosztók és a víztisztításban vagy a víz csomagolásában érdekelt szereplők részéről.

A vízmű és a környezetvédők részéről a csapvíz fogyasztására való buzdítás volt a fő csapásirány, meg sem említve azt, hogy a csapvíz minőségét jelentősen befolyásolhatja a fogyasztók tulajdonában lévő csővezetékek, szerelvények minősége.

  

A víztisztításban és a víz csomagolásban tevékenykedő szereplők részéről pedig ennek ellenkezőjét láthattuk: a fogyasztóhelyi vízminőségről sokszor túlzó, pánikra okot adó információk láttak napvilágot.

  

Miközben mindkét oldal mérési eredményekre, adatokra hivatkozva a saját szemszögéből kommunikált, a vízfogyasztó (hiányos vízkémiai ismeretekkel) magára lett hagyva, így ilyen-olyan információkra alapozva, az esetek zömében nem optimális döntést hozott ivóvizével kapcsolatban.

Nem véletlen, hogy az EU irányelv kiemelten is foglalkozik az ólomszennyezés fogyasztóhelyen mérhető mértékével. Az NNK kutatási programja előtt nem álltak rendelkezésre statisztikailag értelmezhető mennyiségben fogyasztóhelyen mérhető adatok a csapvíz ólom szennyezésével kapcsolatban, de ma már tudjuk, hogy több százezer háztartásban "magas kockázatú az ólomszennyezés".  

A fogyasztóknak a potenciális ólom szennyezésről tudniuk kell!
Nem csak azért, mert az ólom súlyosan egészségkárosító nehézfém, hanem azért, mert "tudatos fogyasztói magatartással az ólomszennyezés teljes mértékben kiküszöbölhető".

Ez a tudatos magatartás viszont csak akkor valósulhat meg, ha a vízfogyasztók tisztában vannak a potenciális szennyezés tényével és mértékével, és a szakmailag megalapozott, reálisan kivitelezhető megoldási lehetőségekkel is.

 

Érdemes lenne megfontolni, hogy hasonlóan az energetikai tanúsításhoz, egy-egy lakás adás-vételekor vagy felújítása előtt valamilyen módon fel kelljen hívni a figyelmet az épületen, lakáson belüli vízvezeték rendszer állapotára, a lehetséges ólomszennyező forrásra.

Amennyiben azt az épület életkora indokolja, a felújítást megelőzően akár fogyasztóhelyi ólomvizsgálatot is érdemes lenne előírni.

 

A vízvezeték rendszer cseréjéig a tanúsított víztisztítókat, mint környezetkímélő, gazdaságos és azonnali megoldást lehetne ajánlani.

Tudom, és értem a vízadagolókkal, víztisztítókkal szembeni bizalmatlanság okát. Magam is tapasztalom, hogy a jelenlegi forgalmazási szabályozás nem elég biztonságos  a fogyasztó szempontjából.

 

Jelenleg a víztisztítót, hálózati vízadagolót vásárlók zöme hamis biztonságérzettel rosszabb minőségű vizet fogyaszt, mintha azt a csapból tenné.

 

Amikor saját részre kerestünk az ólom eltávolítására megbízható víztisztítót, szembesültünk ezzel. A forgalmazók sem a probléma felvetést, sem a reális megoldási lehetőséget nem ismerték.

  

Azóta eltelt 5 év, és ma már elmondhatjuk, hogy vannak statisztikailag is értelmezhető mennyiségben adataink és megbízható megoldási lehetőségek is!

 

Az NNK tanúsította a víztisztítókat ólom eltávolítás szempontjából, de a fogyasztó számára használható információ pl. tulajdonság alapján kereshető(!) adatbázis még nem áll rendelkezésre! A honlapról elérhető lista jelen formájában inkább megtévesztő, semmint a fogyasztókat segítő táblázat.

 

Nem szükséges új dolgokat kitalálni. Elegendő megnézni és adaptálni a flinti vagy a newarki helyzetkezelést, és természetesen tanulni az ott elkövetett hibákból. Számos amerikai érintett hatóság, civil szervezet honlapján elérhető tájékoztatók szintén segítségére lehetnek a hasonló magyar szervezeteknek.

 

 

Azari Katalin vegyészmérnök

 

Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratórium