Vargha Márta biológus, PhD

a Nemzeti Népegészségügyi Központ vízhigiéniáért felelős vezető főtanácsosa

Kedves Vargha Márta!

Örömmel olvastam az MTA által támogatott tudomany.hu [1] oldalán megjelent ivóvízzel kapcsolatos írását.

Hiánypótló a tanulmány, hiszen végre érthető magyarázatot ad arra az anomáliára is, ami a csapvíz fogyasztókat leginkább foglalkoztatja.

Hiába tökéletes az ellenőrző pontok többségén a víz minősége, ha az pl. a fogyasztó tulajdonában lévő vezetékek, szerelvények állapota miatt szennyeződik.

A legtöbb fogyasztó nincsen tisztában ezzel a ténnyel, és saját felelősségével, lehetőségeivel (a vízminőség javítására) sem.

Ha a fogyasztó szubjektív benyomása a csapvízről nem az, mint a „statisztikákban szereplő hivatalos álláspont”, majd jön egy mérési eredmény a magas ólomtartalomról - egy idő után elbizonytalanodik, és nem tudja, kinek higgyen.

Sajnos a tájékozódást ebben a témakörben az újságírók és véleményvezérek sem segítik, akiknek fontosabb egy-egy klickbait cím, mint a mértéktartó tényközlés.

Jó példa erre az Ön tanulmányának utóélete is: pl. a HVG online-nak sikerült olyan kiemeléseket tenni és konklúziót levonni, ami tényszerűen nem igaz, nem találkozik annak a fogyasztónak a tapasztalatával, aki a napokban kapta meg a magas ólomtartalomra vonatkozó mérési eredményét. A megfelelő megoldást keresőket is elbizonytalanítja az a kiemelés, miszerint "nincsen célzottan ólomra engedélyezett berendezés".

(Feltételezem, a tanulmány írásakor még nem volt tudomása arról a termékcsaládról, ami az Ön aláírásával is ellátott szakvélemény [KÖZ-13082-2/2018] alapján 2018 decemberében forgalmazási engedélyt kapott. [2])

A termékcsaládot hosszas szakmai előkészítés eredményeként választottuk ki a nemzetközi kínálatból, a cél kimondottan az ólomeltávolítás volt, az ásványi sók megőrzése mellett, a magyar csapvizekhez igazítva.

Laboratóriumunkban valós használati körülmények mellett is teszteltük, és meggyőződtünk működéséről, biztonságos, korlátozások nélküli alkalmazhatóságáról.

2018. márciusában célzottan „az ólomtartalom eltávolítására” is alkalmas megjelöléssel kezdeményeztük a forgalomba hozatalt.

(Amikor kezdeményeztük az engedélyeztetést, nekünk nem a laboratóriumi eredményekre vagy szakvéleményre volt szükségünk, hiszen annál jóval alaposabban vizsgáltuk, teszteltük a készüléket. A "hivatalos" utat be szerettük volna tartani, egyúttal felhívni a szakhatóság figyelmét erre a berendezésre, mint a legegyszerűbb megoldásra ebben a problémakörben.)

Kedves Márta!

Nagyon sajnálom, hogy nem volt tudomása erről a termékcsaládról.

Remélem, legközelebb nem kerül ilyen -tényszerűen nem igaz- állítás egy cikk középpontjába sem.

 

Szerintem fontos és nagyon jó irány, ha tudatosítjuk a fogyasztókban azt, hogy ezen a költségszinten szolgáltatott víz minősége kiváló, és az esetek többségében a csővezetékek, szerelvények tehetnek a fogyasztók által tapasztalt szubjektív vagy a mérési eredményekkel is alátámasztható vízminőség romlásról.

Jó ha tudják az érintettek azt is, hogy a csapvíz minősége a végpontokon az ivóvízként felhasznált mennyiségben megbízható megoldásokkal javítható.

Ezen a ponton érdemes a rendelkezésre álló megfelelő végponti víztisztítókat megemlíteni, mint a legegyszerűbb környezetkímélő alternatívát, ha a csapvíz ólomtartalma 10ppb feletti (a csomagolt vizekkel szemben).

Szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a forgalmazási engedély megléte önmagában semmire sem garancia, és lehetőség szerint hozzáértő kereskedőtől vásároljanak, ahol a biztonságos működtetési feltételekről is tájékoztatják.

A megfelelő választást viszont egy naprakész, jól átlátható és szűrhető adatbázis kellene segítse, hiszen ennek hiányában a fogyasztók nem tudnak tájékozódni, felelősen dönteni.

A piaci szereplők pedig látva az engedélyezett berendezések ellenőrizhetőségének gyenge pontjait, azt állítanak készülékükről, amit akarnak. Sajnos legtöbben annyira sem értenek a vízkezeléshez, hogy a nem megfelelő választásból eredő kockázatokat felmérjék.

Több évtizede tevékenykedünk a vízvizsgálatok, víztisztító technológiák minőségellenőrzésének területén. Mi tisztában vagyunk a kockázatokkal...pontosan ezért döntöttünk úgy, hogy megkeressük azt a megoldást, ami szakmailag vállalható.

Az Ön cikkére - annak utóélete irányította a figyelmemet, olyan partnerünk részéről, aki olvasva, hogy még nincsen ilyen berendezés, elbizonytalanodott…

Kérem, amennyiben van lehetősége: a magas ólomtartalmú csapvizet fogyasztók érdekében is helyesbítse ezen álláspontját.

Tisztelettel,

Azari Katalin

vegyészmérnök

Szakács Imre

vegyészmérnök

műszeres analitika szakmérnök